A fenyők fajtái - Magyarországon talajtakarásra (mulcsozásra) az alábbi fenyőfajták kérgét használják:
Erdeifenyő: A legelterjedtebb fajta ma Magyarországon. A mediterrán hegyláncoktól az északi sarkkörig mindenütt megtalálható, alföldön és hegyvidéken egyaránt. Tűi párosával állnak, laposak, szürkészöldek, 4-7 cm hosszúak.
Kérge a törzs alsó részén vastag, szürkésbarna, mélyen és hosszan barázdált, a törzs felső részén vörös, pikkelyesen lehámló.
Borovifenyő: Az erdeifenyővel áll rokonságban, élőhelyében, és ez által a kérgében eltér az erdeifenyőtől. A "borovi" nevet elsősorban a faiparban használják.
Feketefenyő: Közép és Dél Európában elterjedt. Talajjal és éghajlattal szemben igénytelen. Kettesével álló sötétzöld, merev fenyőtűi 7-15 cm hosszúak.
Kérge szürkésbarna, mélyen repedezett.
Lucfenyő: Európában őshonos, előfordulása 600-1900 m magasságon gyakori.
Sűrűn egyesével álló 1,2-2 cm hosszú szúrós zöld tűlevelei az ágakon gyengén, csavarvonalban helyezkednek el.
Kérge fiatalon világosbarna, később erősen sötétedik.
Vörösfenyő: Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában elterjedt, különböző fajtájú vörösfenyők szövetszerkezetük alapján nehezen különíthetőek el, így a gyakorlatban azonos fafajnak tekinthetőek. Az európai vörösfenyő fenyőtűi 1-3 cm hosszúak, világoszöldek, csomókban helyezkednek el. A fa lombhullató.
Kérge mélyen repedezett, vörösesszürke. A levált kéregcserepek helye kárminvörös.